Nyolc nap híján másfél éve lakunk együtt a párommal. Ezalatt sok mindent  megértünk; jót is, és rosszat is. Nem tudom melyikből volt több, de elég jól elvoltunk idáig.

1) ÉN, három műszakban dolgozom ápolónőként, ezért kevesebb idő marad az itthoni dolgokra (főzés, mosás,takarítás), de időmhöz és kipihentségemhez mérten igyekszem. Nem igazán járok sehová sem, pedig igényelném (csak az a fránya pénztelenség ne lenne már, de a pénz nagy úr). És ez mellett túlsúlyos is vagyok. A szüleim eddig sookat segítettek anyagilag, de ők sem tudnak már segíteni, már nekik sincs tartalék.

2) PÁROM jobban igényli a szabadságot, a haverokat, a piát. Amit eddig toleráltam, és úgy érzem elég megértő voltam. De egyre több a kimaradozás, egyre több a piálás, és persze mindig van mire fogni az ivászatot. Persze jár dolgozni, meg néha maszekolni is. Egyertértek, hogy kell neki a kikapcsolódás, de nekem is járna egy kicsit és jól is esne már.

Terveztük a babát, de sajnos eddig nem jött még össze a dolog (ezért is én vagyok a hibás, mert állítólag több f@szt fogtam a kezembe mint kilincset, és mert volt már egy abortuszom is - no az abortusz az igaz, de ennek is meg volt az oka). Mostanában sokat bántott, főleg lelkileg, de volt rá példa, hogy fizikailag is (bár nem hagytam magam, mert védekeztem). Mindig azt mondja, mert megérdemeltem. Mivel lehet ezt egy nőnek kiérdemelni? Mindig van rá magyarázata, hogy mivel érdemlem ki. Például nem takarítok eleget, sokat jár a szám feleslegesen és hülyeségeket, és persze kövér is vagyok és miért nem fogyok le (tudta másfél éve hogy így nézek ki, miért maradt velem akkor,és persze a csóróságban nem futja diétás kajára). Dühös vagyok, csak azt nem tudom, hogy kire. Nem tudom, hogy rá, vagy magamra, vagy az egész világra, de nayon dühös vagyok. De a hibát mégis magamban keresem, hogy mit tudnék még javítani magamon, hogy 34 évesen ne maradjak egyedül és magányosan!

A G-portál HISTÓRIA rendezett egy nyári szlogeníró versenyt, és végre nyertem rajta 50 kreditet. El sem hiszem, hogy nyertem. Most kicsit büszke vagyok magamra!

(kattints a képre a nagyobb méretért)

A tavalyi év csak próbálgatásból állt kisbaba terén, és nem jutottunk előbbre semmivel sem. Már kezdtem aggódni, hogy nem lehet közös gyerekünk, pedig nagyon akartuk már a csöppséget.

Így idén januárban elmentem az orvoshoz (nőgyógyász) és elkezdtem a kivizsgálást, hogy alkalmas vagyok-e anyának! Túl vagyok a vérvizsgálaton, amiből kiderült, hogy nincs rendes peteérésem. Ezért az orvos 3 havi gyógyszeres (clostibegyt) kúrára fogott, hogy rendes peteérésem legyen. A gyógyszer hatásosnak bizonyult, lett is szép kis petém minden egyes hónapban (a bal petefészekben lett mindig érett petém). De a három hónap alatt nem estem egyszer sem teherbe. Ezután az orvos 3 hónap semmittevést javasolt sok intim együttléttel megfűszerezve, hátha ezután sikerül majd a dolog, mondván a kúra után nagyobb eséllyel indulok, mint alatta. Így augusztus végén kell meglátogatnom az orvosom babaügyben, persze ha addig nem sikerülne (mert ha sikerül, akkor előbb kell mennem hozzá). És persze pár jó tanács is dukált hozzá. Cigarettáról való lemondás, sok vitamin, és egészséges életmód (fogyókúra).

A cigarettát jórészt már lecsökkentettem, sajnos még nem tudtam lemondani róla. A sok vitamin megoldottnak tűnik (gyümölcs, zöldség, vitamin kiegészítő), de a fogyókúrát el kell kezdenem! Szóval itt tartok most a babaügyben!