Nyolc nap híján másfél éve lakunk együtt a párommal. Ezalatt sok mindent  megértünk; jót is, és rosszat is. Nem tudom melyikből volt több, de elég jól elvoltunk idáig.

1) ÉN, három műszakban dolgozom ápolónőként, ezért kevesebb idő marad az itthoni dolgokra (főzés, mosás,takarítás), de időmhöz és kipihentségemhez mérten igyekszem. Nem igazán járok sehová sem, pedig igényelném (csak az a fránya pénztelenség ne lenne már, de a pénz nagy úr). És ez mellett túlsúlyos is vagyok. A szüleim eddig sookat segítettek anyagilag, de ők sem tudnak már segíteni, már nekik sincs tartalék.

2) PÁROM jobban igényli a szabadságot, a haverokat, a piát. Amit eddig toleráltam, és úgy érzem elég megértő voltam. De egyre több a kimaradozás, egyre több a piálás, és persze mindig van mire fogni az ivászatot. Persze jár dolgozni, meg néha maszekolni is. Egyertértek, hogy kell neki a kikapcsolódás, de nekem is járna egy kicsit és jól is esne már.

Terveztük a babát, de sajnos eddig nem jött még össze a dolog (ezért is én vagyok a hibás, mert állítólag több f@szt fogtam a kezembe mint kilincset, és mert volt már egy abortuszom is - no az abortusz az igaz, de ennek is meg volt az oka). Mostanában sokat bántott, főleg lelkileg, de volt rá példa, hogy fizikailag is (bár nem hagytam magam, mert védekeztem). Mindig azt mondja, mert megérdemeltem. Mivel lehet ezt egy nőnek kiérdemelni? Mindig van rá magyarázata, hogy mivel érdemlem ki. Például nem takarítok eleget, sokat jár a szám feleslegesen és hülyeségeket, és persze kövér is vagyok és miért nem fogyok le (tudta másfél éve hogy így nézek ki, miért maradt velem akkor,és persze a csóróságban nem futja diétás kajára). Dühös vagyok, csak azt nem tudom, hogy kire. Nem tudom, hogy rá, vagy magamra, vagy az egész világra, de nayon dühös vagyok. De a hibát mégis magamban keresem, hogy mit tudnék még javítani magamon, hogy 34 évesen ne maradjak egyedül és magányosan!

A G-portál HISTÓRIA rendezett egy nyári szlogeníró versenyt, és végre nyertem rajta 50 kreditet. El sem hiszem, hogy nyertem. Most kicsit büszke vagyok magamra!

(kattints a képre a nagyobb méretért)

A tavalyi év csak próbálgatásból állt kisbaba terén, és nem jutottunk előbbre semmivel sem. Már kezdtem aggódni, hogy nem lehet közös gyerekünk, pedig nagyon akartuk már a csöppséget.

Így idén januárban elmentem az orvoshoz (nőgyógyász) és elkezdtem a kivizsgálást, hogy alkalmas vagyok-e anyának! Túl vagyok a vérvizsgálaton, amiből kiderült, hogy nincs rendes peteérésem. Ezért az orvos 3 havi gyógyszeres (clostibegyt) kúrára fogott, hogy rendes peteérésem legyen. A gyógyszer hatásosnak bizonyult, lett is szép kis petém minden egyes hónapban (a bal petefészekben lett mindig érett petém). De a három hónap alatt nem estem egyszer sem teherbe. Ezután az orvos 3 hónap semmittevést javasolt sok intim együttléttel megfűszerezve, hátha ezután sikerül majd a dolog, mondván a kúra után nagyobb eséllyel indulok, mint alatta. Így augusztus végén kell meglátogatnom az orvosom babaügyben, persze ha addig nem sikerülne (mert ha sikerül, akkor előbb kell mennem hozzá). És persze pár jó tanács is dukált hozzá. Cigarettáról való lemondás, sok vitamin, és egészséges életmód (fogyókúra).

A cigarettát jórészt már lecsökkentettem, sajnos még nem tudtam lemondani róla. A sok vitamin megoldottnak tűnik (gyümölcs, zöldség, vitamin kiegészítő), de a fogyókúrát el kell kezdenem! Szóval itt tartok most a babaügyben!

Régen nem volt időm irogatni, bár az eseméynek zajlottak 1000-el.

Szedtem már egy kúrát a nőgyógyász által írt gyógyszeerből, amitől lett peteérésem, de a baba még nem jött össze. Majd talán következő hónaban (április). Nem akarok rágörcsölni a dolgokra. Felesleges. Úgyis jön majd a baba, ha akar. 

Vásároltam is kicsit, frissítettem a parfüm, a szalvéta és körömlakk gyűjteményt is. Képek legközelebb, pár véleménnyel megspékelve.

Régen nem írtam már, de most bepótolom. :D

Meglett a vérvizsgálat eredménye (hormonvizsgálat), és azt állapította meg a nőgyógyászom, hogy nincs rendes peteérésem, ezért nem estem teherbe eddig. Most írt fel nekem egy peteérést elősegítő gyógyszert, így remélem már nagyobb esélyekkel indulok. :D Legalább már tudom, hogy mi a baj!

Pár napja már nem jelentkeztem, de most bepótolom akkor a dolgokat!

1) Baba ügyben - Január 16.-án megtörtént a vérvétel hormonra, aminek kb. 2 hét múlva lesz eredménye, addig parkolópályán vagyok. Mármint meg kell várni az eredményt, és attól függően mondja meg az orvos, hogy merre és hogyan tovább.

2) Beteg vagyok - annyira elért a nátha/influenza, hogy megérek kikavarodni belőle. Kicsit ledöntött a lámabról is. Orrdugulás, láz, hőemelkedés, fáradtság, és miegymás ami ezzel jár. De azért gyógyulófélben vagyok már, csak múlna már el.

3) Csatolok 3 képet a tetoválásimról, hogy el tudjátok képzelni. Nem a legszebb képek, de azért talán megteszi.

Eljött hát az ÚJÉV, sokan új fogadalmakat tettek, én új terveket állítottam fel magamnak! Remélem megvalósíthatóak lesznek!

1. terv - Lakásfelújítás - festés, parkettázás, pár új bútor. Ezzelszeretnék nyár végéig meglenni. Párom remélem besegít pár dologba.

2. terv - Baba - Párommal már 1 éve próbálkozunk kisbaba ügyben, de még nem jött össze. Így január 09-én elmentem a nőgyógyászomhoz kis segítségért és pár jó tanácsért! És elkezdődtek nálam a vizsgálatok gőzerővel! Volt rákszűrés (remélem minden oké lesz majd az eredménnyel-ezt később tudom, meg), ultrahangos vizsgálat már. És csomó vizsgálat van még hátra. 12-én controll ultrahang, 16-án labor-vérvizsgálat lesz hormonokra, és tervbebettünk egy méhátfúvásos vizsgálatot (eredményektől függően majd kiderül), és még ki tudja hol a vége, mire összejön majd a baba.

Nektek milyen fogadalom, illetve  terv szerepel a 2015 évre? Kommentben várom ennél a bejegyzésnél!

Nem fűzők hozzá megjegyzéseket, mert nem szeretnék, inkább meséljen pár kép róla!

Izgatott voltam; mint egy kisgyerek, aki épp az ajándékát bontja ki a csomagolópapírból a karácsonyfa alatt. Reményekkel telve vártam az első randevú estéjét, mert rég volt már ilyenben részem, úgy éreztem menten összeroppanok a rám nehezedő mázsás súly alatt. Izgatottan készülődtem, az estére.... szóval lezuhanyoztam a kedvenc tusfürdőmmel, parfümöztem a legérzékibb pontokat a testemen, majd felöltöztem és csak vártam arra a bizonyos csengőszóra, ami a kaputelefon hangja. És egyszer csak elérkezett a pillanat... megjött Ő, akit oly lelkesen és mégis lélekszakadtan vártam. Félve, és remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, ami előtt glóriaként fénylett előttem a férfi alakja. Olyan vakítóan fehér volt, hogy allig láttam valamit. A torkomból allig hallhatóan bírtam kipréselni a szavak, hogy beljebb tessékeljem. Majd elolvadtam, amikor megcsapott a kellemes férfias illata.

Annyira belemerültünk a  beszélgetésbe és a tv zajába, hogy mire felocsudtunk, már hajnal volt. Ekkor egymás mellé feküdtünk az ágyon, és a bizsergés adta vágytól többször is egymásé lettünk.... A fáradtság erejétől egymás karjába omlodtunk és összebújva aludtunk el. Azóta sem ment el tőlem, velem maradt örökre.... Ennek már 1 nap híján kerek 1 éve. :D